A kormány újabb beavatkozással próbálja kordában tartani az élelmiszerárakat, ezúttal a boltok árréseit korlátozva. A kudarc szinte előre borítékolható.
Orbán Viktor kedden bejelentette, hogy harminc alapvető élelmiszernél maximum tízszázalékos árrést engedélyeznek a kereskedőknek március közepétől május végéig. A kérdés csak az, hogy megoldja-e ez a valódi problémát, vagy ismét tüneti kezelést kapunk.
Visszatérő recept: árak szabályozása krízishelyzetben
A kabinet szemmel láthatóan begörcsölt az infláció miatt. Nem is csoda: a szeptembertől ismét növekvő árindex, különösen a 7,1 százalékos élelmiszer-infláció fájó pont lehet a választók pénztárcájában. Persze, aki járt mostanában boltban, annak nem kell ezt magyarázni.
“Az indokolatlan és túlzó áremelések megfékezése érdekében tárgyalásokat folytattunk” – fogalmazott a miniszterelnök, majd hozzátette, hogy a kereskedők ajánlatai “messze elmaradtak az elvárásaiktól”. Magyarul: a boltok nem voltak hajlandók önként árakat csökkenteni, ezért jön a kényszer.
Mi a gond a túlzott árrésekkel?
Orbán példákat is hozott: a tojásnál 40 százalékos, míg a vaj és tejföl esetében több mint 80 százalékos árrést alkalmaztak a kereskedők. Ezek valóban szembeötlő számok, bár érdemes lenne tudni, hogy pontosan milyen számítási módszerrel jutottak erre az eredményre.
A harminc érintett termék listája széles spektrumot ölel fel a csirkehústól a joghurtig, a fokhagymától a párizsiig. Gyakorlatilag a heti bevásárlás sarokköveit célozza meg az intézkedés.
A 30 alapvető élelmiszer, melyekre az árrésstop vonatkozik: fokhagyma, csirkemellfilé, csirkecomb, csirkefarhát, csirkeszárny, egész csirke, pulykamellfilé, UHT és ESL tej (1,5 és 2,8 százalék zsírtartalom), étolaj, margarin, sertészsír, finomliszt, rétesliszt, késői burgonya, kristálycukor, sertéscomb, sertéskaraj, sertésoldalas, sertéstarja, tojás, tejföl, trappista sajt, vaj, tehéntúró, natúr joghurt, gyümölcs joghurt, párizsi.
Miért most és miért így?
Az időzítés árulkodó. Nagy Márton gazdasági miniszter február 10-én még csak fenyegetőzött, majd március elején ultimátumot adott a boltoknak. Most, hogy a határidő lejárt, jön a büntetés: központilag szabályozott árrés.
Csakhogy a kormányzat ezzel ismét a gazdasági alapfolyamatok helyett a tüneteket kezeli. Az inflációnak számos összetevője van, amelyek közül csak egy a kiskereskedelmi árrés. A beszállítói árak, energiaköltségek, munkaerőköltségek, adók és egyéb terhek mind befolyásolják a végső fogyasztói árat.
Árstop helyett árrésstop – mi a különbség?
Ez az intézkedés finomabb beavatkozás, mint a korábbi árstopok voltak, mivel nem fix árat határoz meg, hanem a kereskedő mozgásterét szűkíti. Ugyanakkor komoly beavatkozás a piaci folyamatokba, ami óhatatlanul torzulásokhoz vezethet.
A kiskereskedők különböző üzleti modellekkel működnek – vannak, akik nagyobb forgalomra és kisebb haszonkulcsra, mások épp fordítva építenek. A uniformizált árrés ezt figyelmen kívül hagyja.
Mi lesz ennek a vége?
A kérdés most az, hogy a kereskedők hogyan reagálnak. Csökkentik a választékot? Romlik a minőség? Esetleg más termékeken kompenzálják a kieső bevételt? Netán a beszállítókat presszionálják majd alacsonyabb árakért, tovább gyűrűztetve a problémát?
Az intézkedés két és fél hónapig tart majd – legalábbis egyelőre. “Ha szükséges, folytatjuk is” – ígérte/fenyegetett a miniszterelnök, ami jelzi, hogy a kormány készül a hosszabb távú beavatkozásra is.
Addig marad a remény, hogy az inflációs nyomás más tényezői is enyhülnek, különben a tízszázalékos árrés-sapka csak egy újabb fejezet lesz az árszabályozási kísérletek hosszú könyvében.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
